Van az úgy, hogy az előzetes terv napról-napra módosul. Végül egy nagyon más útvonalon érsz célba, de az élmény akkor is a Tiéd...
Előzmények
Hónapok óta tervezgettem, hogy egy 4-5 napos túrát teszek Szlovániában érintve a főbb természeti látnivalókat (Bled, Vrsic hágó, Soca völgy, tenger), de tavasszal letettem róla a hideg időjárás miatt. (Helyette megjártam Győrt, de az egy külön történet lesz...)
Ezután a tervezgetésekbe belevettem az Alpok-Adria kerékpáros útvonalat is. Az idő szűke miatt inkább a déli szakasszal kacsintgattam. Végül gondoltam, hogy kombinálom a kettőt és Kranjska Gorából indulva lemegyek Gradoig az Alpok-Adria túraútvonalon és visszafelé pedig a Vrsic hágót mászom meg. Szombat reggel indultam volna és szerdán este érkeztem volna haza. Péntek este viszont olyan hidegrázásom volt (lázam nem), hogy szombaton nem mertem elindulni. Ráadásul még Oszkár-os fuvarom is lett volna, így sajnos őket is le kellett mondjam.
Szombat délutánra azonban jobban lettem és persze nem hagyott nyugodni, hogy itt van még 4 nap, ami erre a bringatúrára lett "félretéve", így elkezdtem gondolkodni, hogy hogyan használjam ki ezt az időt. Már a megelőző napokban is jósolták és persze meg is érkezett a csapdékos idő a Júliai Alpokba, így egy nap hátrányból indulva nem igazán volt vonzó a korábban eltervezett útvonal egy élménybringázáshoz.
A választásom így a már korábban is nézegetett Isztriai félszigetre esett. Nagyjából jó időt jósoltak az elkövetkezendő napokra, így a rendelkezésemre álló napokat kellett kitöltsem kilométerekkel és látnivalókkal. A 4 teljes napból az utazásra szánt két félnapot levéve durván 3 napnyi tekerésre kellett készüljek, így átlag napi 100 km-rel számolva kb. 300 km megtétele volt a cél. A koncepció az volt, hogy az EuroVelo 8-as kerékpáros túraútvonalon megyek végig. Az itthoni tervezés során végig kikényszerítettem az útvonaltervezőkben, hogy az EV8-on haladjak, ami persze később többször módosult.
1. nap
Reggel korán indultam az autóval. Éjszaka esett az eső, de pont elállt mire felraktam a bringát az autóra és indultam. A cél Umag volt. Mivel vasárnap kora reggel volt, így nagyon hamar átjutottam Budapesten. Az M7-esen pedig jól haladtam, az idő is kellemesen borongós volt, pont jó utazáshoz. Nagykanizsánál lejöttem az autópályáról és egy MOL kúton tankoltam, illetve megvettem a Szlovén autópálya matricát. Nem értem, hogy a szlovének miért nem bírnak átállni az elektronikus matricára. Hiába ragasztottam rá a matricát a pólómra többször, hogy vegyen magára egy kis szöszt és úgy a szélvédőre, mégis később a levételkor durván ott maradt a ragasztó a szélvédőn. Úgyhogy eshetek majd neki körömlakk lemosóval...
A szlovén határon az M70-es autópályán Tornyiszentmiklósnál úgy suhantam át bármiféle ellenőrzés nélkül, mint forró kés a vajon. Alig vettem észre, hogy már át is értem. Természetesen indulás előtt beszereztem az uniós covid igazolást, ha bárki kérné.
Ljubljana előtt 40-50 km-ig eseménytelenül telt az út, viszont akkor összefutottam azzal az időjárással, amit jósoltak arra a területre és amiért nem akartam arra menni bringázni. Olyan szakadó eső volt, hogy az autópályán 60-80-nal lehetett csak haladni. És ez tartott Ljubljana után is még vagy 50 km-t. Úgyhogy a túra előtti bringa mosás megvolt.
Koperbe érve rácsodálkoztam, hogy milyen szép ez a régió és hogy ide vissza kell majd jönni.
Ezután következett a szlovén-horvát határ. Elég nagy sor volt a szlovén oldalon is, de majd miután átértem láttam, hogy a horvát oldalon még durvább a dugó. Ez leginkább azért volt furcsa, mert a határon gyakorlatilag semmit nem kértek, sem személyit, sem oltási igazolást, sem a belépéshez szükséges regisztrációt (amit természetesen még otthon előző nap elvégeztem).
Umag-ot innen már hamar elértem és kerestem a Google Utcaképen előre kinézett parkolót. Az egyik utcában várakozni tilos tábla volt kivéve ott lakók kiegészítő táblával, így itt nem reckíroztam meg a parkolást. Kicsit odébb volt egy nagyobb terület, ami fizetős volt, de nehogy már még ezért (is) fizessek :) Így kicsit tovább menve a társasházak között találtam egy (ráadásul árnyékos) szabad helyet. Levettem a bringát, felpakoltam. Közben jött arra egy srác és megkérdeztem, hogy jól látom-e, hogy itt nem fizetős a parkolás. Azt mondta, hogy igen, de a lakók lehet mérgesek lesznek. Ez nekem elég volt. Nem tiltja semmi, nem is fizetős, akkor maradok. Azért a biztonság kedvéért a környékben mentem még egy kört bringával, de szabályos volt a parkolásom, úgyhogy indulhatott a túra.
Először Umag-ban a partra, belvárosba szerettem volna bemenni, hogy megnézzem, illetve készpénzt vegyek fel, ha szükség lenne rá. Mivel nem volt alkalmam készpénzt felvenni itthon, és volt Revolut kártyám, gondoltam kipróbálom vele a készpénz felvételt. Az alap csomagban havonta 75 000 Ft-ot lehet felvenni gyakorlatilag bárhol, bármilyen pénznemben az aktuális piaci középárfolyamon. Egy dologra kell csak figyelni, hogy az ATM üzemeltetője jutalékot számolhat fel a készpénz felvételért. Ebbe pont bele is futottam. Először egy Euronet ATM-hez mentem és miután megadtam, hogy mekkora összeget szeretnék felvenni, figyelmeztetett, hogy ez mekkora jutalékkal fog járni. Mivel több ATM is volt a közelben, ezért töröltem a tranzakciót és egy másiknál próbálkoztam 2 (!) házszámmal arrébb. Ott már nem volt jutalék és elégedetten indultam a tekerésnek.
Nagy élmény volt már az indulástól a sok olajfa, a vörös talaj és a tenger látványa, a part menti sétányok hangulata. Voltak kerékpárutak, főutak, mellékutak és murvás összekötő utak is. Ez utóbbiakat nem igazán szívleltem.
Ezen a napon még nem is volt olyan sok fel-le menet, de a part menti nyomvonalhoz képest azért a több mint 300 m-es napi szintemelkedés azért nem volt semmi.
A fellegek nagyon kerülgettek, aztán el is kapott pont egy erdő szélén a jégeső. A sátor külső ponyváját gyorsan előkaptam, hogy ne verjen annyira sem engem, sem a bringát és a csomagokat. Elég sok eső lejött egyszerre, úgyhogy jól átáztatta az erdőt, amibe pont bemenni készültem. A vörös, szinte agyagos talaj úgy átázott, hogy a bringa kereke brutálisan felszedte. Utána takaríthattam le róla. Ez a sár nagyon betett nekem, mert féltem, hogy már a túra elején keresztbe tesz nekem. De néhány faággal a nagyját lekapartam, hogy tudjak tovább menni.
Mivel nagyon a part mentén haladtam és elég nagy volt a nyüzsi, gondoltam, hogy vadkemping helyett inkább bemegyek egy rendes kempingbe. Porec után el is kezdtem nézegetni őket. Végül a zelenai kempingnél kötöttem ki. A check-in-nél mondták, hogy először menjek be és keressek helyet és ha találtam, akkor menjek vissza becsekkolni. A kemping nagyon tele volt, de találtam helyet egy német család és egy német nyugdíjas pár között. A sátorcövekek beveréséhez még gumikalapácsot is kaptam, nagyon kedvesek voltak. Este jól esett a zuhany. Telefont tölteni nem tudtam, mert nem volt hálózati átalakítóm a kemping csatlakozóhoz, de volt powerbankom, úgyhogy nem volt gond. A kemping ára 240 kuna volt, amit elég borsosnak tartottam. Ha tudtam volna előre, akkor lehet inkább a vadkemping mellett döntöttem volna. De az az igazság, hogy elég késő volt már és nem volt kedvem keresgélni. Este elég sokáig ment a retro disco, de azért az elalvással nem volt sok gondom :)
Megtett napi táv: 45,6 km
Napi összes szintemelkedés: 315 m
2. nap
Elég korán keltem, mert a sirályok randalírozására felébredtem. Olyan rendes voltam, hogy a kávé őrléséhez elmentem a vízes blokkhoz, hogy a szomszédokat ne nagyon zavarjam, de a kávét már a sátornál főztem meg. Ettem, összekészülődtem és indultam, hogy legalább használjam ki a reggeli órákat a kilométerek gyűjtésére.
Az útvonalat még előző este átterveztem így Brajkovici és Rovinj között, illetve Rovinj és Póla között a főutat választottam, mert a part mentén elég sok burkolatlan, illetve zúzottköves szakasz lett volna. A napi végcél Medulin volt vagy kempingben vagy vadkempingben.
Vrsar után erdőben, zúzottköves úton vezet az EV8 útvonal. Érdekes volt, hogy az EV8-cal párhuzamosan ment másik kerékpáros útvonal is, de itt kényszeresen az EV8-on akartam menni. Meg is lett az eredménye, mert olyan emelkedők voltak, hogy nem bírtam felmenni bringával, pedig a trekking hajtóművet lecseréltem egy monti hajtóműre, amivel nagyobb áttételt tudtam elérni, de így sem ment. Két helyen is fel kellett toljam a felpakolt bringát. Sajnos a kilátás is elég kevés volt az öbölre ezen a szakaszon, de kalandnak, sportfeladatnak fogtam fel. És mivel még reggel, délelőtt volt, ezért még hátsóval is bírtam.
A főútra kiérve szinte rögtön el is kezdődött az ereszkedés le az öböl végéhez. Közben volt 1-2 kilátópont, ahol megálltam nézelődni. Természetesen az öbölből fel is kellett jönni, így ez volt az egyik napi fő sportfeladat. 2 kis pihenővel sikerült is felérni, ahonnan szinte már csak be kellett gurulni Rovinj-ba. Még a város előtt volt egy Kaufland, ahova bementem egy kis munícióért. Érdekes volt látni, hogy itt is van egy Cafe Frei.
Rovinjba érve a belvárost vettem célba, majd a part mentén haladva kerestem megfelelő helyet a csobbanásra. Egy elég jól kiépített szakaszon találtam helyet, ahol a sátor ponyváját is ki tudtam teríteni kicsit száradni, mert éjszaka nyirkos lett. Alig vártam már, hogy csobbanjak, úgyhogy gyorsan átvedlettem és irány a víz. Elég nagy kavicsos volt a part, úgyhogy mezítláb, kissé pipiskedve mentem be, amíg nem tudtam belevetni magam a vízbe. Nagyon jól esett lehűlni. Pihenésképpen megkajáltam, majd újra csobbantam és utána le is tusoltam. A felpakolt bringámmal én voltam az aktuális látványosság, úgy néztek sokan.
A jól megérdemelt pihenő után következett az áttervezett út Póláig főúton. A forgalom elég nagy volt, amiből leginkább a horvát furgonos/teherautós sofőröket nem hiányoltam volna, mert elég veszélyesen előztek, szinte vetekedtek a román sofőrökkel.
Pólában megnéztem az amfiteátrumot és le is ültem a tövében uzsonnázni. Utána az egyik legfontosabb napirendi pont következett, a vízvétel, amit már korábban kinéztem. Mivel elég meleg volt, nagyon fontos volt, hogy mindig legyen nálam víz. A kulacsomon kívül volt 2 db fél literes flakon a táskába rakva, illetve egy másfél literes flakon a polifoam közé dogva. Azért is figyeltem az elegendő vízre, mert ha valahol vadkempingeznék, akkor ott az a 3 liter is kevés tud lenni az ivás, főzés és esetleg a tisztálkodáshoz.
Ezután következett a napi cél, Medulin. Ide már kisebb forgalmú utakat használtam. Egyből a kempingbe mentem, ahol korábban már jártam. Be szerettem volne csekkolni, de vagy 8-10-en álltak előttem és alig haladt a sor. Gondoltam, hogy akkor inkább bemegyek és megmártózom. Hátha addig lemegy a sor. Aztán máshogy alakult... Arra gondoltam, hogy inkább a megmártózás után lezuhanyzok rendesen a vizes blokkban és vadkempingezek egyet. A kemping amúgy is tele volt. Nem igazán ért egy kunát sem, hogy maradjak. Bújkálva letáborozni meg nem akartam a kempingben. Úgyhogy a zuhany után kimentem a kempingből, beültem egy étterembe és egy jó nagy adag rántott tintahal karikákkal bevacsoráztam. Így a vacsora főzéssel se volt már gondom. Csak egy jó táborhelyet kellett találnom.
Elindultam a másnapra tervezett útvonalon és Sisan település után találtam egy alkalmasnak tűnő helyet. Bár a település és az autók zaja is hallatszott valamennyire, azért elviselhető volt.
A főutas szakasszal kihagyott tengerparti részt kicsit sajnáltam, de az időkeretbe sajnos nem fért volna bele a murvás zötykölődés.
Megtett napi táv: 99,6 km
Napi összes szintemelkedés: 842 m
3. nap
Egész tűrhetően sikerült aludni az éjszaka, bár volt, hogy autót hallottam a közelemben elmenni és embereket kiszállni. De szerintem csak bementek a mögöttem lévő olajfa ültetvényre. Az elég magas fű miatt nem akartam a táborhelyen kávét főzni és reggelizni, ezért összepakoltam és elindultam. Sajnos a sátram eddig sem tudott teljesen megszáradni és ezen az éjszakán csak még vizesebb lett. Reméltem, hogy nem lesz tőle különösebb baja a sátornak.
Kinéztem egy nem túl távoli piknikező helyet asztallal a térképen, de elindulás után néhány száz méterrel máris találtam egy másikat, így meg is álltam reggelizni és kávézni. Utána máris jobb kedvvel lendültem az útnak.
Nem kellett sokat menjek a főúton, mikor letértem, haladva az EV8 útvonalon. A burkolat át is váltott zúzottkőre nagy örömömre, de legalább az út lejtésével és emelkedésével nem volt gond. Az út levitt egy öbölbe, ahonnan természetesen vissza is kellett jönni. Az eredeti tervem szerint 2-3 ilyen "öböljárat" is lett volna, de ez szinte mind egy napra, ezért a sok szint miatt átterveztem az útvonalat, így Barban után a hegyvidéken (dombságon) keresztül egyből Pazin felé vettem az irányt.
Ezeken a belső (fő)utakon nem volt különösen nagy forgalom, így egész kellemes és haladós volt a tekerés. A táj nem sok újat tudott adni a korábbi napokhoz képest, elég egysíkú is volt. Azonban a kis településeken mindenhol volt valami (pl. egy szép templom, vár rom, óriás tök, nagyon szépen gondozott olajfa ültetvény, szőlő), ami kicsit színesítette az utamat.
Pazinban a vízvételkor egy nagy zipline-t láttam, ahol egy hatalmas szakadék fölött lehet átcsúszni kötélpályán egyik oldalról a másikra. A magasság miatt én inkább kihagytam :) Ezután a nyugati part immár ismerős városa, Novigrad felé vettem az irányt. Egy nem túl hosszú szakaszon (a 48-as számú főúton) elég nagy volt a forgalom, de erről elég hamar letértem. A tájkép nem sokat változott. Csak tekertem, gyűjtöttem a kolimétereket.
A napi cél a nyugati oldali tengerpart volt, ott vadkemping, hogy utolsó napra már csak egy kicsi maradjon. Azonban azt nem néztem, hogy már csak kb. 20 km maradt vissza Umag-ig. Mivel még bőven jó időben voltam, ezért úgy dönöttem, hogy visszamegyek Umag-ba. Az útvonal szinte teljesen megegyezett az első napival. Nagyon nagy élmény volt a túra végét szinte naplementében letekerni.
Első utam az autóhoz vezetett. Megnéztem kívülről, hogy minden rendben van-e (rendben volt), majd a strandot vettem célba, hogy csobbanjak és zuhanyozzak egyet. Az elég hosszú napi tekerés után nagyon jól esett megmártózni a tengerben és már csak egy jó vacsi hiányzott. Bementem a belvárosba és csak kerestem, kerestem, kerestem, de nem találtam éttermet, ahol 1 szabad hely lett volna. Ez is mutatta, hogy főszezon volt és a koronavírus mintha nem is lett volna. Pizzázóba mégsem akartam beülni, és kaját is tudtam volna főzni magamnak, de valami igazi horvát vagy tengeri kaját akartam enni. Így kimentem a mólóra a naplementét megnézni két gyümölcsszelet társaságában, majd pedig visszamentem az autóhoz.
Megtett napi táv: 125,5 km
Napi összes szintemelkedés: 1173 m
Itt most az következne, hogy elindultam haza és happy end, de nem így történt...
A ráadás...
Lepakoltam a bringáról, majd a bringát fel az autóra. Átöltöztem és indulásra készen voltam haza. Elindultam még a Kauflandba, hogy vegyek pár horvát jellegzetességet a családnak. Igen ám, de kigyulladt a töltésjelző lámpa az autón. Elmentem vele a Kauflandig, be is vásároltam, de onnan már nem indultam tovább, hanem konzultáltam apával, hogy mit is lehet tenni. Mivel nem volt töltés, ezért az autó teljes fogyasztása az akkuról ment, így rövid idő alatt teljesen lemerült volna, így az autó mozgásképtelenné vált volna. Kerestem telefonon egy autó szervizt, hogy másnap reggel egyből ott tudjak kezdeni és ha le is merül az akku, akkor legalább már jó helyen legyen az autó.
El is mentem a kinézett helyre, leparkoltam. Viszont még fényt láttam bent, ezért odamentem. Ez már este fél 9 körül volt. A fickó épp a fiának mutogatott egy frissen fényezett oldtimert. Elmondtam a problémámat. Kijött, megnézte, rámért multimeterrel és megerősítette, hogy kevés a töltés. Mondta, hogy másnap fog tudni vele foglalkozni. Úgyhogy megköszöntem a segítséget és elköszöntünk. Az autóban berendezkedtem az éjszakára és próbáltam pihenni a hosszú nap után.
Reggel egész sokáig, 8 óráig aludtam, ami a körülményeket tekintve elég sok volt. Nem riadtam fel semmire, úgy aludtam mint a tej. Mentem is a szervizbe. A kollégája volt csak ott. Elmondtam neki a tegnap este történéseit. Mondta, hogy alkatrészért ment Szlovéniába a főnöke, várnom kell. Kicsit később megjött a fickó és nekilátott a szerelésnek. Pozitív volt számomra, hogy nem egyből kezdte el kiszerelni, hanem megnézte pl. az ékszíj feszességét is, hátha csere nélkül megoldható a dolog. Nem volt más, ki kellett vegye. Elbabrált vele nem kevés időt, de kijött a generátor. Még azt is kicsit szétszerelte és mutatta, hogy mi a probléma. Mindenképpen cserélni kellett. Jöttek a telefonálgatások. Egy új generátor 290 euro és 3 nap lett volna, egy használt (gondolom bontóból) 150 euro. Természetesen nem volt 3 napom megvárni az alkatrészt, így a második verzió mellett döntöttem. El is ment az alkatrészért és viszonylag hamar visszaért. A szerelésre 50 eurot mondott, így 200 euro kellett. Volt 100 eurom készpénzben, de a többit kunából kellett összeszedjem. Így elmentem ugyanahhoz az automatához, ahol első nap vettem fel kunát és a Revolut ingyenes készpénzfelvételi keretemet felhasználva felvettem a szükséges összeget kunában. Itt megint jól jött a Revolut kártya. Mikor visszaértem, szinte már kész is volt a beszereléssel. Egy kis aggodalmam volt még a használt generátorral kapcsolatban, de a hazúton és azóta is rendben működik.
Délután 1 óra körül tudtam indulni immáron tényleg haza. A körülményekhez képest nagy szerencsém volt ezzel a szerelővel, hogy egyből tudott foglalkozni az autóval, alkatrészt is tudott szerezni és nem is volt horribilis az ára Itthon sem lett volna olcsóbb.
A horvát-szlovén határon megint őrült nagy dugó volt. Itt legalább már kértek személyit, de oltási igazolást, illetve regisztrációt továbbra sem.
Hazafelé Szlovéniában azért csak kaptam ismét egy kis zuhét, így megint megvolt az autó és bringa mosás. Tankolni ekkor egy szlovén kúton tankoltam kb. olyan áron mint otthon (természetesen a Revolut kártyával). Úgyhogy nem kell kényszeresen azt nézni, hogy otthon tankoljunk, csak az árakat kell figyelni.
Összbenyomás, élmény, vélemény
A gyors előzetes tervezéshez képest jó túra volt. A sok fel-le menet nagyon embert próbáló nem csak fizikailag, de mentálisan is. Jó lett volna több nap erre a túrára kevesebb napi távval és több nézelődéssel, de most ennyi állt rendelkezésemre. Az EuroVelo 8 útvonal táblázása nagyon hiányzott, így a térkép és GPS mindenképpen kellett.
A tenger látványa, a csobbanások, az olajfa ligetek, a leanderek nagyon tetszettek és a túra jó hangulatát végig meghatározták.
Végül 1 napot aludtam kempingben, 1 napot vadkempingben, 1 napot pedig (kényszerből) autóban. A kampingek mindenhol nagyon zsúfoltak voltak, így igazán pihenésre szerintem nem voltak alkalmasak. A vízesblokk használatához szerintem sok helyen be lehet lógni. Ha tölteni kellene az eszközöket, akkor célszerű átalakítót vinni, vagy rövid ott tartózkodás esetén gyorstöltőt használni. A vadkempinges este elég jól sikerült. A fürdés és vacsora után már csak megfelelő helyet kellett találnom a sátorhoz. Mivel Horvátországban hivatalosan tilos a vadkemping, ezért olyan helyet kell találni (egyébként is...), ami eldugott.
Technika: 1 db mobiltelefon, 1 db GoPro, 1 db 10.000 mAh-s és 1 db 20.000 mAh-s powerbank volt nálam. A mobiltelefon folyamatosan rögzítette a megtett útvonalat, navigáltam róla és még zenét is hallgattam. A GoPro-val összesen kb. másfél órányi videó nyersanyagot vettem fel. A 2 db powerbank így a 2 és fél napi menetet végig bírta, sehol sem kellett rájuk tölteni (nem is tudtam egyébként).
Nagyon kevés ivővízvételi hely van. Szinte vadáztam a csapokat, kutakat, az útvonalat is mindig ezekhez igazítottam. Persze lehet venni boltban is vizet, de felesleges, mert a csapvizek is mindenhol jó minőségőek voltak, nem agyon klórozottak és plusz hulladékot sem termelsz vele.
Ha valaki az Isztriára megy nyaralni, érdemes 1-2 napot bringázásra szánni. Nagyon sok e-bike-ot láttam, de célszerű inkább montival nekiindulni és azzal a part menti területeket bátran felfedezni.
Teljes megtett táv: 270,7 km
Összes szintemelkedés: 2330 m
Képek: Összes kép megtekintése
Videó:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése