Alpok és Adria | 5. rész: Gemona - Udine - Grado

4. nap: Gemona - Udine - Grado (2022.07.23)

Egész éjszaka és még reggel is érződött az erdőtűz füstje. Következő este Gradoban csapott meg durván a füst, amikor az összecsomagolt sátrat újra kinyitottam.

Kíváncsian mentem a mosdóba a powerbankomért. Mindig van bennem azért egy kis félsz ilyenkor, de alapvetően pozitívan próbálok az ilyen helyzetekhez állni. Természetesen megvolt. Este egyébként úgy hagytam ott a mosdóban, hogy már nem volt szabad konnektor, ezért a töltőkábelem USB csatlakozóját egy másik hálózati töltő szabad USB csatlakozójára dugtam, viszont ott hagytam a powerbankomon az én hálózati adapteremet is annak reményében, hogy ha a bedugott töltőt elvinné a gazdája, akkor talán leesik neki, hogy a powerbankra rárakott hálózati adapterrel visszadugja az én kábelemet. És lám így is történt. Az emberek azért figyelnek egymásra (még ha nem is mindig). Az ilyen pozitív benyomásokra kell építeni.

Összepakoltam, elkészültem és előre mentem felpakolva a főépülethez.

Mivel a GoPro kamerám memóriakártyája megtelt, ezért muszáj volt lementsek belőle a telefonomra, hogy tudjak még videókat készíteni. A felhőbe feltöltés nem játszott, mert ahhoz lassú volt a net, viszont a (videók egy részének) telefonomra átmásolása megoldhatónak tűnt. Sajnos semmim nem volt, amivel a telefon SD kártya nyílását ki tudtam volna nyitni, így viszont nem tudtam direktbe átmásolni a fájlokat. A GoPro-nak van egy saját telefonos appja, viszont ez olyan nagy méretű, hogy nem akartam mobilneten letölteni, csak wifin, ami ugyebár csak a főépületben volt. Így a videók lementését egybekötöttem a reggelivel. 3 euróért kaptam egy cappuccinot és egy croissant, ami teljesen elfogadható volt szerintem. Úgy láttam, hogy a kemping büféjébe sok helybéli is jár, nem csak az ott megszállók.

Amint sikerült elegendő mennyiségű videót áttölteni, indultam is utamra, mert tudtam, hogy a mai nap sem lesz rövid és bár hegyek nem, de szépen hullámzó dombocskák lesznek. Úgy terveztem a rendelkezésemre álló időt, hogy ha esetleg megcsúsznék valahol időben, akkor is visszaérjek Udine-be vasárnap estére a lefoglalt busz miatt. Az előre kinézett elég jó értékelésű kemping és ezzel a tenger elérése volt a napi cél és így Grado bejárása és Udine-be visszaérés kényelmesen teljesíthető lesz vasárnap.

Gemonában egy csatorna mellett vezetett a túraútvonal, ami később kisebb forgalmú országutakon folytatódott. A táj itt már csak enyhén dombos volt. Folyamatosan, vágyakozva néztem vissza az Alpok utolsó hegyeire. Tudtam, hogy az a szakasz most lezárult, de fogunk még találkozni.

A táj - magyar szemmel - kissé érdektelenné vált a mezőgazdasági területekkel, szőlősökkel, de a mediterrán környezet, az olasz falvak miatt mégis más volt a hangulata. Az egyhangú tekerést néha ismerős arcok dobták fel, mint pl. a 2 osztrák országútis srác, akikkel az első napon találkoztam. Úgy látszott, hogy ők is hasonló napi távot nyomtak, csak kevesebbet voltak nyeregben a gyorsabb haladásuk révén :)

Udine-be érve már kegyetlenül meleg volt. Folyamatosan, minden csapnál/kútnál frissítettem, vizeztem a fejkendőmet és a pólómat. A belvárosban a fő téren pihentem egy rövidet.

Itt már voltunk egy korábbi családi nyaralásunkkor városnézésen, úgyhogy ismétlésre nem akartam időt szánni. Azonban egy tartalmasabb ebédre, kávéra és árnyékos pihenőre igen. Így kinéztem, hogy az útvonal mentén hol vannak legközelebb ivóvíz vételi helyek és ezekből kiválasztottam egy külvárosi helyszínt, ami egy parkban van. Nagyon jó választás volt. Minden volt, ami kellett. A parkok, játszóterek mindig jó célpontok vízcsap vadászatnál.

Udine-ből kiérve az útvonal (továbbra is) mezőgazdasági, illetve kisebb forgalmú országutakon, kisebb falvak között vezetett. Feltűnő volt, hogy milyen jó öntöző csatorna rendszer van kiépítve. Ment is sok helyen az öntözés. Sikerült az egyik alatt átbringáznom, ami nagyon jól esett a kora délutáni kánikulában.

Palmanova városszerkezete már térképen is látványos. Bár itt is jártunk korábban családostul, de a fő teret nem lehetett kihagyni. Már csak azért sem, mert a túraútvonal keresztül halad rajta :)

Nagyon meleg volt. Folyamatosan cseréltem a vizemet, rengeteget ittam, vizeztem magam. Mindezek ellenére (vagy éppen ezért?) a meleget valahogy egyre jobban tűrtem (bírtam).

Már fáradtam, de tudtam, hogy nincs messze a kinézett kemping, az Isola del Paradiso. A kemping recepciósa nagyon jól beszélt angolul és nagyon részletesen elmondott mindent a kempingről, illetve a lehetőségekről. Bár én nem beszélek túl jól angolul, de teljesen megértettem és én is jól meg tudtam értetni magam vele. Az ilyen helyzetek is mindig pozitív benyomást hagynak bennem.

A kis szigeten választottam sátorhelyet. Nem voltak sokan, így elég szellősen elfértek a sátrak. A sátorállítás után a zuhanyzás nagyon jól esett. Az este már nagyon eltelt, így a csobbanás annyira nem vonzott, sokkal inkább az energiagyűjtés és a pihenés. Mivel szombat este volt, ezért még élőzene is volt, ami nem is volt rossz. És közben kinti nagy kemencében frissen sütötték a pizzákat. Rögtön rendeltem is egyet és hozzá egy sört. Ez így mind együtt nagyon feldobta a hangulatomat és kicsit elnyomta az egész napi tekerés fáradalmait.

A töltéssel ismét játszadozni kellett. A büfében ugyan be tudtam dugni a powerbankot, de sajnos elég lassan tölt, így nem sok áramot szívott magába. Muszáj volt egész éjszakára bedugjam valahol. Itt sajnos csak a mosdók végénél a külső falon voltak konnektorok, így oda tudtam csak bedugni. Megint csak pozitívan reménykedtem, hogy reggel is meglesz (meg is lett).

Ismét hosszú, kissé egyhangú nap után, de meleg étellel és hideg sörrel a hasamban nem kértem már esti mesét, csak a matracomat.