Egy régi tervemet sikerült végre megvalósítanom. Megmásztam bringával a Kékest, Magyarország legmagasabb csúcsát.
Először is mindenképpen egy körtúrát szerettem volna teljesíteni, hogy lehetőleg minél többet lássak a hegységből. Egy Gyöngyösről fel-és-le nem tudta volna kielégíteni az igényeimet :) Másodszor a 100 km-es távot a várható szintemelkedés miatt nem szerettem volna átlépni. Harmadrészt indulási pontnak olyan települést szerettem volna, ami Budapestről autóval a lehető leggyorsabban megközelíthető. Negyedrészt a legtöbb szintemelkedést a túra első felére szerettem volna időzíteni az erőm jobb kihasználása miatt.
Az előzőek alapján a túraterv a következő lett: Szurdokpüspöki - Pásztó - Mátraszentimre - Galyatető - Mátraháza - Kékestető - Mátraháza - Gyöngyös - Gyöngyöspata - Szurdokpüspöki.
Kb. fél 9-re értem Szurdokpüspökire, ahol egy kisbolt melletti parkolóban sikerült megálljak. A bringát lepakoltam az autóról, majd fel a csomagokat és indultam is Pásztó felé. Ekkor még 17 fokot mutatott a hőmérő és borult volt az ég, de aznapra ragyogó időt mondtak. A tűző nap nem is hiányzott, mászáshoz pont kellemes volt.
A Pásztóig tartó út hullámossága segített a lábaimnak bemelegedni, így a település végén a Mátraszentimre felé vezető útra ráfordulva kissé visszaváltva indulhatott a hegymenet. A Hasznosi-víztározó tűnt fel az útról, de az ott folyó munkák miatt sajnos nem tudtam megközelíteni bringával, gyalog pedig nem akartam már itt az elején időt tölteni. Tovább haladva felfelé az út jobb oldalán haladt a víztározót tápláló Kövicses patak, melyben a nevét meg nem hazudtolva kisebb-nagyobb köveken csordogált a víz, és így nagyon kellemes látványt nyújtott. Az út ezen a szakaszon nagyon jó minőségű volt. Gondoltam is, hogy ha ez végig ilyen lenne, akkor milyen szép is lenne, de mint később kiderült, nem így lett...
Az út emelkedése Mátrakeresztesről indult meg igazán. Így a legkisebb fokozatba kapcsolva lehetett róni a métereket.
Az út mindkét oldalán a fasor, erdő volt a jellemző, így kilátás elég ritkán adódott.
Bagolyirtásnál végre volt egy kis tisztás és pihenőhely, illetve nem mellesleg jó kilátás. Ez jó alkalom volt a táplálkozásra, mely egy csomag kakaós Győri Édes elfogyasztásában öltött testet.
Bár terveztem, hogy a Mátraszentistváni Síparkot is útba ejtem, de végül nem tettem meg ezt kitérőt. A lábaim már kicsit érezték az addig megtett szintet, és inkább a Fő Cél teljesítése lebegett a szemeim előtt. Galyatetőre felérve már tudtam, hogy a szint nagy része ezzel teljesítésre került, de még hátravan a legnehezebb része. Innen hosszú gurulás következett a rettentő rossz minőségű úton. Tele volt foltozott és foltozatlan kátyúkkal. Ezen gurulni élvezhetetlen, borzasztó volt. Felfelé menet még lehetne kerülgetni, de lefelé rettenet. Az útra koncentrálás közben alig vettem észre, hogy volt egy jó kilátás, úgyhogy satufék és pihenőként egy kis fotózás következett.
Egészen a 24-es számú főútig gurultam, ami végre jó minőségű, ámbár jóval forgalmasabb volt. Mátraháza felé először kicsit lejtett, majd emelkedett az út. Mátraházán a parkolóban pihentem és ittam egyet az utolsó nagy mászós etap előtt, majd nekirugaszkodtam. Az út első fél-1 kilométere nagyon kemény (meredek) volt, alig bírtam kitekerni. Előttem ment egy országútis lány is, ő is küzdött vele rendesen. A felfelé menetben kétszer megálltam egy rövidet szusszanni és inni. Tolásról szó nem lehetett, inkább 1 percre megálltam, fotóztam, ittam, de azért van a bringa, hogy ő vigyen engem :)
Végül sikerült felérnem és egy fotót is készíttetnem magamról A kőnél. Ezután egy kicsit körbesétáltam, hogy a magaslatot kiélvezzem, majd a Tető Étteremben ettem egy zúzapöröltöt az elvesztett energia (részbeni) pótlására.
A pihenés után jöhetett a jól megérdemelt élvezet, a gurulás egészen Gyöngyösig. Mátraháza után megelőzött egy busz, mert azt gondolhatta, hogy feltartom, de utána meg folyamatosan fékeznem kellett miatta. Szerencsére a lejtmenetből adódóan nem ontotta magából a kipufogó gázokat, így annyira nem volt kellemetlen. Egyszercsak egymás után kb. 10 Ferrari jött szembe, egymás után mentek felfelé. Gondoltam jól összejöttek a szegények :)
Sástónál az út felett ment át egy libegő, amin szinte felröhögtem, hogy itt minek csinálnak ilyet. Pont itt az alacsonyabb részeken, ami már kevésbé látványos, mi értelme van? Lehet, hogy csak a sípálya felvonókhoz mérten tűnik "gyengének" ez az attrakció...
Mátrafüredtől Gyöngyösig elég jó kerékpárút vezet, amit ki is használtam. A főúthoz képesti lassabb gurulásnak köszönhetően gyorsabban meg tudtam állni a mellettem megjelenő szőlős birtok mellett. Természetesen egy kis energia pótlásra megálltam, sőt még egy kis útravalót is tudtam rakni magamnak :)
Gyöngyösön a központ felé haladtam. Tettem egy pár pillantást a sétálóutcára és a Szent Bertalan nagytemplomra. Majd a Gyöngyöspata felé vezető úton haladtam kifelé a városból. Ez az út sajnos nagyon forgalmas és egyben elég rossz minőségű volt. Az út széléről - kellő körültekintéssel persze - sokszor be kell húzódjak a felezővonal mellé. A túra ezen része volt talán a legkevésbé kellemes. Nem is értettem, hogy mitől van akkora forgalom azon az útszakaszon.
Itt is sikerült azért megállni egy szőlős birtok mellett az alap szükségletek kielégítése végett :)
Gyöngyöspata és Szurdokpüspöki között még volt egy hosszabb emelkedő levezetésnek így a túra végére, de szerencsére itt már kicsit kisebb forgalom mellett sikerült a haladás. Innen már csak el kellett gurulni az autóig.
A teljes megtett táv: 88 km. Teljes szintemelkedés: 1600 m.
Linkek:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése