5-6. nap: Grado - Udine - hazaút (2022.07.24-25)
Sem az éjszakai lefekvéskor, sem a reggeli felkeléskor nem volt szél, csak az éjszaka közepén, de akkor nagyon. Többször felébredtem rá, de összességében azért ki tudtam pihenni az előző nap fáradalmait.
Nagyon kellemes volt a reggel. A powerbankom is megvolt szerencsére, amit a mosdóknál hagytam este. A szokásos reggeli és kávé után összepakoltam, elkészültem. A szomszéd sátornál lévő fickó elismerően gratulált a porszívózásomhoz, ami a sátor fejjel lefelé kirázását jelentette. Úgy látszik, hogy még nem látott ilyet :)
Karnyújtásnyira voltam Grado-tól, már csak a lagúnát keresztül szelő úton, pontosabban az amellett haladó kerékpárúton kellett végigmenjek Grado-ig. A bal oldalról még alacsonyan járó nap nagyon jól mutatott a lagúna, illetve a távolabbi kis szigetek fölött.
Grado-ban már nyaraltunk korábban családdal, így nem volt ismeretlen számomra. Grado-ba érve a fő célom a CAAR végpontjának megkeresése volt. Figyeltem a táblákat, néztem a telefonon a GPS track-et, de sehol nem találtam a CAAR végpontjára utaló nyomot. Végül a városháza környékén a mólónál neveztem ki magamban a végpontot és egy rövid pihenővel próbáltam magamévá tenni a pillanatot...
... de ez nem ment olyan könnyen, mert Grado-ba érkezésem környékén hallottam egy pattanást lentről. Először nem tudtam, hogy mi az. Gondoltam, hogy csak valami felpattant vagy a csomag zöttyent egyet, de kicsit később észrevettem, hogy az egyik küllőm tört el a hátsó kerékben. Ráadásul pont szerencsétlenül a váltó felőli oldalon. Így célszerszám nélkül esélytelen volt, hogy megjavítsam (na nem mintha pót küllő lett volna nálam...). Mindenképpen kerítenem kellett egy bringaszervizt, ami vasárnap lévén nem éppen bizonyult könnyű feladatnak. Több kerékpár kölcsönző is volt persze, de szervizt csak egyet találtam (Mauro Bike). Mentem is oda egyből és szerencsémre nyitva voltak. Elmondtam, illetve megmutattam a problémámat. Látták, hogy van egy kis csomagom. Persze elvállalták. Le kellett szedjem az összes motyómat, amiket szerencsére be tudtam rakni náluk egy sarokba, így amíg szerelték, el tudtam menni egy közeli kis élelmiszer boltba vásárolni. Mire visszaértem, készen is voltak a bringával és mindössze 9 eurót kellet fizessek érte.
Az út vége felé többször eszembe jutott, hogy milyen jól bírja a bringa, semmi probléma nem merült fel vele, de aztán mégiscsak bejött ez a küllőtörés. Visszagondolva nagyon szerencsés volt a végkifejlete, mert közel, gyorsan és szerintem nagyon olcsón meg tudták javítani. Így azért nem tudta beárnyékolni a napomat.
11 óra körül járhatott az idő és már nagyon vártam a jól megérdemelt csobbanásomat a tengerben. Elmentem a kis földnyelv vége felé, amin Grado fekszik. Korábban itt jót strandoltunk. A bringát a nagy homok miatt a kerítés mellett kellett hagynom az összes cuccal. A kis lakatommal csak a hátsó kereket zártam a vázhoz. Ember legyen a talpán, aki az egészet megemelné :) Meg persze volt egy erős reményem is, hogy nem nyúlnak majd hozzá. Reggel direkt csak a rövid nadrágomat vettem fel, nem a bringás, betétes sport gatyát, mert készültem a mártózásra. Így csak a cipőt kellett papucsra cseréljem, fogni a kormánytáskét, amiben benne volt minden értékem és mentem is le a parthoz. A parton letettem a táskát és mentem is be a vízbe, ami egyszerűen csodás volt. Nem volt sem túl meleg, sem túl hideg, pont az a kellemesen hűsítő hőfok. Egy szerencsétlen kis medúza bennragadt egy kis árokban az apálynál. Nem igazán tudta mit kezdjen magával :)
Miután jól lehűltem, elkezdtem zuhanyzót keresni, hogy a sót le tudjam mosni magamról. Sajnos jól emlékeztem, hogy itt csak fizetős van, így ez most kimaradt. Szerencsére a bringám és minden más cuccom is megvolt.
Szerettem volna még egy kört tenni Grado másik felén is, illetve megnézni (nosztalgiázni), hogy hol szálltunk meg korábban. Útközben megálltam egy parkban, ahol volt ivókút (és ráadásul még árnyék is). Így megejtettem az ebédemet és a kávémat. Hallgattam az embereket és sok magyar beszéd csapta meg a fülemet. Egy nagyobb család, illetve baráti társaság sétált el és beszélték, hogy vajon mit csinálok, mire én odaszóltam magyarul, hogy török kávét. Volt nevetés :)
Miután megejtettem a Grado körömet, elindultam vissza Udine-be. Mivel a busz elég későn indult, így bőven volt időm a fennmaradt távra, azonban nem akartam parton ücsörgéssel eltölteni az időt, mert ha bármi közbejön, akkor itt már tud borulni a hazaút. Ezért inkább biztonsági játékot játszva kényelmes tempóban elindultam. Mivel az út teljes egészében ismert volt már előttem, ezért sok új élményt nem tartogatott.
A tikkasztó melegben most is az elsődleges célom a folyamatos víz utánpótlás és frissítés volt. A sok vizet muszáj volt feldobjam egy kis gyümölcslével, amit még reggel vettem a boltban (a bringaszerelés alatt). Egyszer pont megálltam a bringaúton inni egyet (egy nagyobb kő mellett) és megállt mellettem a pár sok gyerekkel, de nagyot csalódtak. Azt hitték, hogy egy kút mellett állok és vizet szerettek volna. Elég hamar kiderült, hogy erdélyiek (ha jól emlékszem vagy csíkszeredaiak vagy székelyudvarhelyiek voltak). Kettőjük mögött a bringán ült két kisgyerek, a férfi utánfutót húzott, ami csomagokkal volt tele és még külön bringán volt vagy 4 gyerek. Ők is Salzburgtól jöttek idáig és tartanak Gradoba. Mondtam nekik, hogy le a kalappal, hogy ezt így együtt lenyomták eddig. Tényleg elismerően gratuláltam nekik. Elköszönve egymástól kicsit odébb jutott eszembe, hogy egy képet jó lett volna készíteni, illetve valami elérhetőséget cserélni. Kíváncsi lettem volna az útjukra és persze rájuk. Na majd legközelebb...
A hivatalosan kitáblázotton kívül volt egy másik (Bergfex-es) track-em is a CAAR-ra, így gondoltam "feldobom" az Udine-ig tartó utat és egy másik nyomvonalon fogok menni. Így történt, hogy Tissano és Udine között egy rövidebbnek tűnő útvonalon haladtam. Ez eleinte kisebb lakóutcákon, majd iparterületeken vezetett át. Ez utóbbiból nem is tudtam kijönni. Át kellett gázoljak egy szántóföldön. Itt találtam egy kis árnyékos helyet, úgyhogy elemezgettem a hátralévő időmet és az útvonalat. Az utam innen egy kis külvárosi parkba vezetett, ahol egy kútnál megmosakodtam, hogy az esti buszozásnál ne legyek nagyon elviselhetetlen aromájú, majd elindultam a buszállomás felé.
A tervem az volt, hogy egy teraszos kajáldában fogok vacsorázni, ahol a bringa mellettem tud lenni és ki tudom várni a busz indulását, azonban több kinézett hely is zárva volt (gondolom részben a vasárnap miatt). Mivel volt még tartalékom, ezért egy kis gondozott parkban leültem és megvacsoráztam.
Azonban az ilyen parkok nem véletlenül ilyen szépek, hanem leginkább azért, mert éjszakára bezárják, hogy ne legyen belőle hajléktalan tanya. Így nekem is odébb kellett állnom. Megnéztem a buszállomást, de ott nem volt megfelelő hely, hogy még több órát ott várakozzak. Azonban ott volt a buszállomás mellett a vasútállomás. Bringástúl bementem az első vágányhoz, ahol volt pad, így szabad levegőn, viszonylag kevés átjáró emberrel és zajjal tudtam várakozni, olvasni.
Az indulási idő közeledtével visszamentem a buszállomásra. Azonban a busz késett majdnem egy órát. Így éjfél elmúltával már eléggé fáradt voltam... Végül megjött a busz és volt is rajta szerencsére kerékpárszállító hátul, amire szépen felrakták a sofőrök a bringámat és le is zárták, így emiatt most nem kellett aggódjak. Azonban elég nehezen tudtam leülni, mert a helyemen más ült, aki a helyemen ült, annak a helyén is más ült és így tovább. Végül leültem egy szabad helyre. Azonban a következő megállóban felszálló utasok már nem voltak ennyire rugalmasak, mert nekik meg pont oda szólt a helyük, ahol ültem, de ebből nem voltak hajlandók engedni. Így aztán fel kellett borítani teljesen az ülésrendet. Volt akinek a helyén kisgyerekesek ültek és persze a pici gyerek aludt. Őket nyilván nem akarta senki elzavarni. Szinte elindult úgy a sofőr, hogy még álltam, mert nem volt hová üljek. Végül persze megint én engedtem és ültem le valahol máshol, pechemre egy totál ittas pasas mellé. Alig bírtam levegőt venni, pedig nem vagyok ennyire finnyás. A következő megállóban volt leszálló utas, így gyorsan helyet váltottam. Ott végre tudtam egy kicsit aludni és már magyar oldalon ébredtem egy benzinkútnál. Jól esett a reggeli tejeskávé és innen már nem volt olyan hosszú az út a Népligetig. Levezetésként természetesen hazatekertem :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése