Alpok és Adria | 4. rész: Villach - Tarvisio - millenniumi vasútvonal - Gemona

3. nap: Villach - Tarvisio - millenniumi vasútvonal - Gemona (2022.07.22)

Éjszaka alig esett eső, amit nagyon furcsállottam az előző esti égi kép alapján. De hát mindenkinek kijár egy kis szerencse. A mosdóhoz menet egy fickó elkezdte mutogatni a telefonján, hogy onnan 20 km-re mekkora égszakadás volt, hogy hömpölygött a sáros víz. Tényleg szerencsém volt, hogy az esti felleg úgy gondolta, hogy a hegy túl oldalán engedi ki magából a nedvességet.

Érdekes volt, hogy a sátrasok közül szinte én bújtam ki elsőként a sátorból, de majdnem én indultam el utolsóként (már akik úgy látszottak, hogy tovább állnak). Pedig csak kényelmesen, nem rohanva elkészítettem a kávémat, megreggeliztem, tisztálkodtam, összepakoltam. Azért nem hiába, a vándor létben még nincs akkora rutinom, de azért így is 8 óra előtt sikerült elindulnom.

Ezt a szakaszt vártam a legjobban a túrán, a millenniumi vasútvonalat. Csak jókat hallottam róla korábban mind bringázás, mind látvány szempontjából.

Villach-on sikerült elég könnyen átjutni. Látványos volt, ahogy a hegy felől lejövő kisebb patak mennyire saras. Azonban a Drávát és a Gail folyókat elérve azok vize kristálytiszta volt. Tehát az éjszakai esőzés területe jól látszott a patakok vizén.

A Gail folyó mentén több helyen is elég jó vadkempinges hely lett volna. Korábban hasonló helyek az útvonal mentén nem nagyon voltak. A folyó völgyében - leginkább Erlendorfnál történő átkelés után - eléggé uralja a látképet a Dobratsch hegyvonulat és annak eléggé szembetűnő sziklája/csúcsa, a Jägersteig.

Oberthörl-nél egy nagyon jó pihenő van az útvonal mentén (asztallal, paddal, kúttal és egy kis árnyékkal). Itt minden kulacsomat feltöltöttem, felfrissítettem. Kiterítettem a sátrat, hogy száradjon és addig kihasználva az időt energiát is pótoltam.

Innen már nagyon hamar az olasz határ következett, amin megállás nélkül átjutottam. A kerékpáros útvonal az egyre szűkülő völgyben haladt Tarvisio-ig és egyre jobban a hegy oldalába kúszott fel. Bár sok helyen erdő takarta a kilátást, azonban ahol kinyílt a táj, ott nagyon pazar volt a látvány a Júliai Alpokkal a háttérben. Volt, hogy csak megálltam és néztem percekig... gyönyörű...

Egy olasz országútis fickó egy "Bravo"-val ismerte el a teljesítményem, ami nagyon jól esett.

Tarvisionál megálltam egy árnyékos régi megállóban ebédelni és kicsit hűsölni, mert kezdett elviselhetetlen lenni a meleg. Megejtettem a naptejezést és felkészültem a tűző napra.

Camporossonál a kerékpárút egy számláló kapun vezetett keresztül, amire lég meredek rámpa vezetett fel. Egy kezdő bringás azért lehet meghőköl rajta :) de nekem sikerül a sok csomaggal átzöttyenni rajta.

Innentől elkezdődött a kellemes, laza lejtmenet. Pont annyira lejtett az út, hogy vagy ne, vagy csak nagyon keveset kelljen hajtani a bringát. Nagyon szuper volt. Egy másik adalék az alagutak sorozata volt. Nem sok ilyenben volt még részem, de ilyen sorozatos alagutakban még egyáltalán. A kánikulában nagyon jól esett az alagutak hűvöse. Kevésbé forró nyári napokon még akár kifejezetten hűvös is lehet.

A táj mondhatni kellemes volt. A Júliai Alpok látványa után "nem volt nagy szám", de természetesen ez is nagyon szép volt a magyar szemnek :)

Pontebba központjában egy kút mellett pihentem meg újra, ami mellett még pad és árnyék is volt. Megfőztem az ebéd után török kávémat és a szokásos vízvétel/vízcsere is megtörtént. Amíg a kávémat készítettem, illetve ittam, egy párocska is ott szusszant egyet. Nagyon tanakodtak, hogy vajon iható-e a kút vize. Közben több autó, illetve több országútis csapat is megállt vizet venni. A végén csak mertek belőle inni. Furcsa - sőt kicsit vicces - volt, hogy mennyire túlzottan óvatosak voltak a víz ihatóságával kapcsolatban.

Az igazi tűzijáték ezután következett... Pontebba-ból kiérve tért rá a túraútvonal a korábbi vasúti nyomvonalra. Szuper minőségű kerékpárút, egymást követő alagutak és hihetetlen látvány. Alig haladtam, mert folyton meg kellett állnom gyönyörködni, fotózni. És nem csak előrefelé, hanem visszafelé is nézni akartam... Ráadásul gyakorlatilag minden 100 m-en újabb arcát mutatta a táj. Nem bírtam betelni a látvánnyal...

Szép lassan csordogáltam... Dogna-nál nagyon jó kis viadukt van, meg is álltam rajta. Lehet csodálni az oldalág völgyét.

Villanova-nál az út mellett több bringát is láttam pedig látszólag semmi nem volt ott. Mikor közelebb értem, akkor láttam, hogy egy nem is olyan kis vízesés van a hegy oldalában és egy lépcsőn le is lehet menni. A vízesés alja pedig kiválóan alkalmas egy mártózásra. Egy kisgyerekes család is épp jött fel, így gondoltam én is bevállalhatom :) Még egy idősebb osztrák vagy német pár is ott volt. Kértem is tőlük egy fotózást. Természetesen a víz nagyon hideg volt, de akkora hőségben már nagyon jól esett. A frissítés nagyon jó löketet adott az út folytatásának.

Már innen látható volt, hogy előttem az egyik hegyoldalban sajnos ég az erdő. Helikopterrel hozták a vizet oltani. A füst szaga is érződött, de ilyen távolságban nem volt fullasztó.

Resiutta-nál van egy jó vízvételi hely. Itt vannak éttermek is, bár én nem vettem őket igénybe. Van itt még egy jó 360 fokos installáció is a környékről (hegyekről), amit érdemes megnézni.

Bár készültem útvonaltervvel, de azért alapvetően a táblázást akartam követni. Mivel Ponte-nél a táblázás átvitt a folyó jobb oldalára, ezért azt követtem. Rövid idő után az út durva murvára váltott, ami nagyon nem esett már jól. Ezen a szakaszon ráadásul különböző munkálatok is voltak, így nagy volt a por. Ráadásul vissza kellett jönni egy újabb (eléggé keskeny) hídon a folyó bal partjára, amin nem volt kerékpárút és az autósok nem igazán tolerálták a kerékpárosokat. Legközelebb biztos, hogy maradnék a folyó bal partján, mert sokkal rövidebb és annál a murvás útnál biztos nem lehet rosszabb, amin mentem.

Volt egy kósza gondolatom, hogy megpróbálok lemenni a folyó partjára mártózni egyet, de eléggé susnyás volt, így inkább nem töltöttem vele az időmet.

Venzone-ben csak egy frissítésre álltam meg és az utolsó néhány kilométerre "készültem" a Gemona-i Ai Pioppi kempingig.

A kemping elég jó áron volt. A regisztráció után próbáltam jó helyet keresni magamnak. A kemping végében kötöttem ki, gyakorlatilag a hegy lábánál, de nagyon hangulatos volt. Jó terep volt a sátornak is. Egy nagy magyar csapat is akkor érkezett. Wifi itt hátul már nem volt, csak a recepciónál. A vizes blokk is csak visszább volt, de ezek a kis séták az egész napos bringa után kifejezetten jól estek. Sajnos nem volt kempinges (lakóautós) átalakítóm, így tölteni csak a vizesblokkban lévő konnektorokról tudtam. Persze csak a powerbankot hagyom ilyenkor ott, a telefont nem, de így is megteszi.

Szeretek még világosban, időben sátort verni, kényelmesen megvacsorázni, lezuhanyozni, hogy ne a sötétben kelljen botorkálni. Hiába az erős LED-es lámpa, meg persze azért hangulata is van a sötétnek, de azt már inkább csak egy sörrel a kezemben szeretem élvezni :)

Ezzel a nappal át is értem az Alpokon, amivel nagyon elégedett voltam. Innen már csak a tenger elérése hiányzott.