Korábban jártunk már Sopronban, illetve sikerült is már körbetekerni a Fertő tavat, de a közeli osztrák oldalt eddig még nem sikerült felfedezzük, ezért augusztus végén újra ellátogattunk ide. Egyik napra gyerekprogramként kinéztük Szentmargitbányát (Sankt Margarethen im Burgenland). Itt található ugyanis a Fertő-tavi Mesepark (Familypark). Mivel a parkba pénteken olcsóbb a belépő, ezért 23-ára esett a látogatás – és a túra – napja. Már itthon elterveztük, hogy amíg a feleségem a lányunkkal a parkban szerzi az élményeket, addig én a környékben bringával. Így természetesen a bringámat is vittük.
Az élménypark bejáratánál van mosdó, ami jegyváltás nélkül is használható, csak meg kell kerülni oldalról a jegypénztárakat. Az élményparkba a megváltott jeggyel kb. 20 méterre a pénztár után lehet forgó kapun keresztül bemenni. A mosdó a pénztárak és a beléptetés között található. Indulás előtt érdemes meglátogatni.
Felpakoltam bőven enni és innivalóval, hogy a több órás túrán az utánpótlást biztosítani tudjam majd.
A jó minőségű aszfaltozott mezőgazdasági utakon nagyon kellemes volt a haladás. És mivel az útvonal fent haladt a domboldalban, a tóra is nagyszerű kilátás nyílt.
Fertőfehéregyházán a Fertő tavi kerékpáros útvonalról letértem a település irányába, hogy a 15-ös számú főúton átszeljem a dombokat (hegyeket?). Az út egyenletesen emelkedett, nem igazán volt benne kiugró emelkedő. Kb. 4 km volt az emelkedő rész, amit taposni kellett. Alsó Ausztria és Burgenland határán (amit táblával is jeleznek) volt egy kis kitérő rész, ahol le lehetett húzódni. Itt megálltam egyet pihenni, illetve a tóra visszatekinteni, ami az egyébként erdős területről elég ritkán lehetséges.
Átérve a tetőponton jöhetett a megérdemelt gurulás be egészen Hof am Leithaberge településig. A lefelé száguldásnál azért figyelni kell, mert van egy-két szerpentines visszafordító, amit érdemes lassan bevenni.
Mivel tudtam, hogy a tervezett útvonal legkeményebb szakaszán túl vagyok, eléggé kifáradtam és már az ebédidő is eljött, ezért elkezdtem keresni egy helyet, ahol nem a tűző napon kell leüljek. A következő (Au am Leithaberge) településen sikerült találjak egy árnyékos padot. A falatozás közben megláttam egy nagy pókot, ahogy a hálója közepén épp ő is aktívan falatozik a zsákmányából. Nagyon érdekes volt, mert ezt élőben ilyen közelről megnézni még nem volt alkalmam.
A pihenőt követően Lajtaszék (Stotzing) településre átérve immáron a Lajta menti kerékpárúton (Leitharadweg) haladtam ismét nagyszerűen aszfaltozott mezőgazdasági utakon. Nem tartott sokáig a tekerésem, mert egy hatalmas szederbokros szakasz következett. Gyalogos túraútvonalakon általában folyamatosan leszedik az érett szedreket, de ez nem olyan volt… Nem is tudtam, hogy hová nyúljak, minden szeder szem rám kacsingatott. :) Egy kedves hölgy kerékpáros rám is köszönt, hogy „Hello Bärchen!” (Szia mackó!) :) Sajnos nem volt nálam semmi, amibe még szedhettem volna pár szemet a későbbiekre, de sebaj, majd legközelebb.
Innen folyamatosan a Lajta menti kerékpárúton haladtam. Eléggé kezdett a vizem megfogyatkozni, ezért elkezdtem folyamatosan vízvételi helyet nézni. Az utcákon rengeteg tűzcsap volt, azonban sehol egy kút, törpe vízmű vagy bármi. Folyamatosan kerestem a templomokat, játszótereket, hátha találok valahol, de semmi. Nem igazán szerettem volna palackozott vízért fizetni. Már azon gondolkodtam, hogy becsengetek valamelyik házba, hogy töltsék meg a kulacsaimat. De aztán úgy voltam vele, hogy ez az igazi próba… Addig megyek míg nem találok egy csapot, kutat… Végül Nagyhöflány (Großhöflein) telepölésről kifelé jövet egy új játszóteret találtam, ahol szerencsére volt egy csap és feltöltődhettem friss hideg vízzel.
Kismarton következett, melynek a déli felén, az ipari területen keresztül vezetett át a kerékpáros útvonal. Talán ez volt a legkevésbé kellemes szakasza a túrának a forgalom és az út minősége miatt, de szerencsére nem tartott sokáig.
Darázsfalu (Trausdorf an der Wulka) településen rátértem a B52-es számú főút mellett haladó Kismarton és Sopron között kerékpáros útvonalra (Verbindungsradweg Eisenstadt - Sopron), melyen egészen az élményparkig mentem. Az élménypark előtt található egy kőfejtő, mely egyben koncerthelyszín is. Az út és a kerékpárút itt felvisz egy dombtetőre, ami épp a túra vége előtt, kifáradva nem volt túl kellemes, de a cél előtt már úgysincs mi megállítson.
Az útvonalak megfelelően ki vannak táblázva és az elágazásoknál, kereszteződéseknél szinte kivétel nélkül burkolati jelekkel is megerősítik az útvonalat (haladási irányt).
A vízvételi helyek hiányát igazából nem értem. Akár a tűzcsapokra is lehetne helyezni egy-egy ivó fejet. Vagy legalább településen belül lenne pár csap.
Az útvonalon direkt kerékpáros pihenőhely nem nagyon volt (inkább csak a Fertő tó menti kerékpáros útvonalon), de számos hely volt, ahol meg lehetett pihenni.
Az útvonalat a Donnerskirchen-i nagyobb emelkedő miatt nem ajánlom gyerekeseknek, illetve idősebbeknek. Vagy akkor e-Bike-kal kell nekivágni :)
Teljes album:
Kiindulópont
Az élménypark egész napos program, így érdemes nyitásra, azaz 9 órára érkezni. Mi is így tettünk. Elég sok parkolóhely van, de aki időben érkezik, az egész közel fog tudni parkolni a bejárathoz, ami nem mellesleg fás, így az autónak nem a tűző napon kell állnia egész nap. A parkolóhelyek nincsenek fixen kijelölve, azaz lehet úgy állni, hogy a bringa levétele az autóról kicsit kényelmesebb legyen.Az élménypark bejáratánál van mosdó, ami jegyváltás nélkül is használható, csak meg kell kerülni oldalról a jegypénztárakat. Az élményparkba a megváltott jeggyel kb. 20 méterre a pénztár után lehet forgó kapun keresztül bemenni. A mosdó a pénztárak és a beléptetés között található. Indulás előtt érdemes meglátogatni.
Felpakoltam bőven enni és innivalóval, hogy a több órás túrán az utánpótlást biztosítani tudjam majd.
A túra
Az élménypark parkolójából Ruszt felé vettem az irányt a főúton. Bár a visszaérkezéskor vettem észre, hogy a park mögött halad a kerékpárút, így azon is mehettem volna a tó irányába. A településre beérve rátértem a Fertő tavi kerékpáros útvonalra és ezen haladtam Fertőfehéregyházáig (Donnerskirchen). Augusztus végére jellemzően a szőlők szinte a teljes érettség állapotában voltak, így egy kis csemegézésre muszáj volt megállni :)
A jó minőségű aszfaltozott mezőgazdasági utakon nagyon kellemes volt a haladás. És mivel az útvonal fent haladt a domboldalban, a tóra is nagyszerű kilátás nyílt.
Fertőfehéregyházán a Fertő tavi kerékpáros útvonalról letértem a település irányába, hogy a 15-ös számú főúton átszeljem a dombokat (hegyeket?). Az út egyenletesen emelkedett, nem igazán volt benne kiugró emelkedő. Kb. 4 km volt az emelkedő rész, amit taposni kellett. Alsó Ausztria és Burgenland határán (amit táblával is jeleznek) volt egy kis kitérő rész, ahol le lehetett húzódni. Itt megálltam egyet pihenni, illetve a tóra visszatekinteni, ami az egyébként erdős területről elég ritkán lehetséges.
Átérve a tetőponton jöhetett a megérdemelt gurulás be egészen Hof am Leithaberge településig. A lefelé száguldásnál azért figyelni kell, mert van egy-két szerpentines visszafordító, amit érdemes lassan bevenni.
Mivel tudtam, hogy a tervezett útvonal legkeményebb szakaszán túl vagyok, eléggé kifáradtam és már az ebédidő is eljött, ezért elkezdtem keresni egy helyet, ahol nem a tűző napon kell leüljek. A következő (Au am Leithaberge) településen sikerült találjak egy árnyékos padot. A falatozás közben megláttam egy nagy pókot, ahogy a hálója közepén épp ő is aktívan falatozik a zsákmányából. Nagyon érdekes volt, mert ezt élőben ilyen közelről megnézni még nem volt alkalmam.
A pihenőt követően Lajtaszék (Stotzing) településre átérve immáron a Lajta menti kerékpárúton (Leitharadweg) haladtam ismét nagyszerűen aszfaltozott mezőgazdasági utakon. Nem tartott sokáig a tekerésem, mert egy hatalmas szederbokros szakasz következett. Gyalogos túraútvonalakon általában folyamatosan leszedik az érett szedreket, de ez nem olyan volt… Nem is tudtam, hogy hová nyúljak, minden szeder szem rám kacsingatott. :) Egy kedves hölgy kerékpáros rám is köszönt, hogy „Hello Bärchen!” (Szia mackó!) :) Sajnos nem volt nálam semmi, amibe még szedhettem volna pár szemet a későbbiekre, de sebaj, majd legközelebb.
Innen folyamatosan a Lajta menti kerékpárúton haladtam. Eléggé kezdett a vizem megfogyatkozni, ezért elkezdtem folyamatosan vízvételi helyet nézni. Az utcákon rengeteg tűzcsap volt, azonban sehol egy kút, törpe vízmű vagy bármi. Folyamatosan kerestem a templomokat, játszótereket, hátha találok valahol, de semmi. Nem igazán szerettem volna palackozott vízért fizetni. Már azon gondolkodtam, hogy becsengetek valamelyik házba, hogy töltsék meg a kulacsaimat. De aztán úgy voltam vele, hogy ez az igazi próba… Addig megyek míg nem találok egy csapot, kutat… Végül Nagyhöflány (Großhöflein) telepölésről kifelé jövet egy új játszóteret találtam, ahol szerencsére volt egy csap és feltöltődhettem friss hideg vízzel.
Kismarton következett, melynek a déli felén, az ipari területen keresztül vezetett át a kerékpáros útvonal. Talán ez volt a legkevésbé kellemes szakasza a túrának a forgalom és az út minősége miatt, de szerencsére nem tartott sokáig.
Darázsfalu (Trausdorf an der Wulka) településen rátértem a B52-es számú főút mellett haladó Kismarton és Sopron között kerékpáros útvonalra (Verbindungsradweg Eisenstadt - Sopron), melyen egészen az élményparkig mentem. Az élménypark előtt található egy kőfejtő, mely egyben koncerthelyszín is. Az út és a kerékpárút itt felvisz egy dombtetőre, ami épp a túra vége előtt, kifáradva nem volt túl kellemes, de a cél előtt már úgysincs mi megállítson.
Az összbenyomás
A kerékpáros útvonalak nyomvonala és burkolata nagyon emeli a túra élményét azzal, hogy kényelmesen lehet nézelődni bármerre, nem a döccenőket, gödröket kell figyelni.Az útvonalak megfelelően ki vannak táblázva és az elágazásoknál, kereszteződéseknél szinte kivétel nélkül burkolati jelekkel is megerősítik az útvonalat (haladási irányt).
A vízvételi helyek hiányát igazából nem értem. Akár a tűzcsapokra is lehetne helyezni egy-egy ivó fejet. Vagy legalább településen belül lenne pár csap.
Az útvonalon direkt kerékpáros pihenőhely nem nagyon volt (inkább csak a Fertő tó menti kerékpáros útvonalon), de számos hely volt, ahol meg lehetett pihenni.
Az útvonalat a Donnerskirchen-i nagyobb emelkedő miatt nem ajánlom gyerekeseknek, illetve idősebbeknek. Vagy akkor e-Bike-kal kell nekivágni :)
Technikai adatok
A túra teljes hossza: 79 km
Szintemelkedés: 1200 m a Bikemap és 760 m a Runkeeper szerint. Ezen mérések helyessége külön megér majd egy tesztet, illetve bejegyzést.
Teljes album:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése