Fogalmad sincs, hogy honnan jön a cím, igaz? Hát először én sem gondoltam volna, hogy ezzel a hasonlattal fogok élni...
Már elég régóta szemeztem ezzel az útvonallal, de eddig csak a feléig mentem (bringával és futva is). Most viszont végig akartam menni nemcsak a PB3, de a PB4 jelzésű kerékpáros útvonalakon. A jelzés rövidítése a Pilis Bike-ból jön, mely a Pilisi Parkerdő területén kijelölt kerékpáros útvonalakat jelenti. Ennek a szakasznak a neve a Pisztrángos túra, melyre igazából ügyet sem vetettem előtte, de erről majd később... Az útvonalat itt és itt tudod megnézni.
Reggel nagyon kellemes 14 fok volt és egész napra jó időt mondtak, úgyhogy az időjárás miatti egész heti aggodalom tovaszállt![]()
:) Csak fel kellett pakolni a bringát és irány Szentendre. Miért is mentem autóval? Nos jópárszor megtettem már ezt az utat, ezért újdonságot már nem tartogatott számomra, viszont az idő és az energia tartalékolása miatt döntöttem az autó mellett.
A vasárnap reggeli forgalomban hamar kiértem a túra kiindulópontjához. Csak egy idős házaspár volt gyorsabb nálam, de talán ez elnézhető![]()
:) Bringa le, hátizsák fel és indulás.
A nap korai sugarai csodásan átsütöttek a már ritkult lombú fák között. Az erdő teljes őszi pompájában tündökölt. Sárga, zöld, barna és ezek mindenféle árnyalatai váltakoztak.
Az út végig aszfaltozott, bár a minősége elég váltakozó a tükörsimától a töredezettig. az útminőség felfelé kapaszkodásnál nem igazán számít, azonban lefelé száguldásnál nagyon. Az úthibákon kívül apró kavicsos részek, illetve a lehulló falevelek és makkok, faágak is veszélyesek tudnak lenni nagy sebességnél. Szóval észnél kell lenni és nem mellesleg vigyázzunk egymásra is.
A Pap-réten van egy kis lovarda és lehet szusszanni is egyet a padokon. Mire felértem, eléggé leizzadtam annak ellenére, hogy nem öltöztem szerintem túl. Ez a lejtementnél volt csak gond, mert az egyébként is árnyékos úton a mentszél elég kellemetlen volt. Azonban annyira élvezetes volt a “száguldás”, hogy a visszafelé út kapaszkodására és izzadására gondolva már nem is fáztam annyira![]()
:)
Az erdei sorompóhoz leérve már az Apát-kúti-patak mellet haladtam. Itt már megjelentek a kirándulók is. A patak felett egy szép kis fa hídra lettem figyelmes, ami a Stefánia nevet viselte.
Tovább haladva több autót is láttam egy kis tavacska mellett. Gondoltam megnézem közelebbről, hogy mi lehet ez. Ez nem volt más mint egy pisztrángos tó. Lehet elég olcsón napijegyet venni és a kifogott halat el lehet (és egyébként kell is) vinni, melynek az élő súlyát kell megfizetni. Nagyon megörültem, hogy megtaláltam ezt a tavat, mert már régóta kerestem ilyen helyet, de valahogy eddig nem sikerült. Lejjebb van még egy tó, de az éppen nem üzemelt.
Ezt követte egy nagy tisztás, ami nagyon jó pihenőhelynek tűnt. Nagyon sok asztal-pad-tűzrakóhely triót lehetett látni. Volt, ahol már a korai ebédet (vagy késői reggelit) sütötték. Mondanom sem kell, hogy néhány illatanyag az orrba mit tud elindítani, így megejtettem én is az energiapótlást egy banán és műzli szelet személyében.
Még legurultam a Visegrádi várhoz felvezető útig. Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy felmenjek-e még a várba, de aztán győzött a józan ész, elég lesz még innen visszamászni, úgyhogy megfordultam és ismét hegymentbe kapcsoltam. Az útvonal már ismerős volt, de a mászás már nehezebben ment mint jövetben. Egy pár sportosabb bringás gyorsabb volt, így elegánsan elengedtem őket egy köszönéssel egybekötve![]()
:)
A Pap-rétre ismét felérve duplán örültem, egyrészt hogy vége az emelkedőnek, másrészt hogy innen már csak lejtmenet van![]()
:) Az idő érezhetően melegedett, így ez a száguldás már nem volt olyan rideg. Nagyon élveztem.
Összességében ez egy nagyon jó útvonal Visegrádra annak, aki nem riad vissza az emelkedőktől és/vagy nem szereti a 11-es utat. A teljes útvonal csendes és az Apát-kúti völgyben tényleg egy kellemeset pihenhetünk.
És hogy miért is “kis Szilvásvárad”? Hegy, völgy, patak, rét, pisztrángos tó, kirándulás. Teljesen olyan hangulata van, mint Szilvásváradnak, csak egy fokkal kisebb és nincs kisvasút.
Teljes album:
Már elég régóta szemeztem ezzel az útvonallal, de eddig csak a feléig mentem (bringával és futva is). Most viszont végig akartam menni nemcsak a PB3, de a PB4 jelzésű kerékpáros útvonalakon. A jelzés rövidítése a Pilis Bike-ból jön, mely a Pilisi Parkerdő területén kijelölt kerékpáros útvonalakat jelenti. Ennek a szakasznak a neve a Pisztrángos túra, melyre igazából ügyet sem vetettem előtte, de erről majd később... Az útvonalat itt és itt tudod megnézni.
Reggel nagyon kellemes 14 fok volt és egész napra jó időt mondtak, úgyhogy az időjárás miatti egész heti aggodalom tovaszállt
A vasárnap reggeli forgalomban hamar kiértem a túra kiindulópontjához. Csak egy idős házaspár volt gyorsabb nálam, de talán ez elnézhető
A nap korai sugarai csodásan átsütöttek a már ritkult lombú fák között. Az erdő teljes őszi pompájában tündökölt. Sárga, zöld, barna és ezek mindenféle árnyalatai váltakoztak.
Az út végig aszfaltozott, bár a minősége elég váltakozó a tükörsimától a töredezettig. az útminőség felfelé kapaszkodásnál nem igazán számít, azonban lefelé száguldásnál nagyon. Az úthibákon kívül apró kavicsos részek, illetve a lehulló falevelek és makkok, faágak is veszélyesek tudnak lenni nagy sebességnél. Szóval észnél kell lenni és nem mellesleg vigyázzunk egymásra is.
A Pap-réten van egy kis lovarda és lehet szusszanni is egyet a padokon. Mire felértem, eléggé leizzadtam annak ellenére, hogy nem öltöztem szerintem túl. Ez a lejtementnél volt csak gond, mert az egyébként is árnyékos úton a mentszél elég kellemetlen volt. Azonban annyira élvezetes volt a “száguldás”, hogy a visszafelé út kapaszkodására és izzadására gondolva már nem is fáztam annyira
Az erdei sorompóhoz leérve már az Apát-kúti-patak mellet haladtam. Itt már megjelentek a kirándulók is. A patak felett egy szép kis fa hídra lettem figyelmes, ami a Stefánia nevet viselte.
Tovább haladva több autót is láttam egy kis tavacska mellett. Gondoltam megnézem közelebbről, hogy mi lehet ez. Ez nem volt más mint egy pisztrángos tó. Lehet elég olcsón napijegyet venni és a kifogott halat el lehet (és egyébként kell is) vinni, melynek az élő súlyát kell megfizetni. Nagyon megörültem, hogy megtaláltam ezt a tavat, mert már régóta kerestem ilyen helyet, de valahogy eddig nem sikerült. Lejjebb van még egy tó, de az éppen nem üzemelt.
Ezt követte egy nagy tisztás, ami nagyon jó pihenőhelynek tűnt. Nagyon sok asztal-pad-tűzrakóhely triót lehetett látni. Volt, ahol már a korai ebédet (vagy késői reggelit) sütötték. Mondanom sem kell, hogy néhány illatanyag az orrba mit tud elindítani, így megejtettem én is az energiapótlást egy banán és műzli szelet személyében.
Még legurultam a Visegrádi várhoz felvezető útig. Egy pillanatig elgondolkodtam, hogy felmenjek-e még a várba, de aztán győzött a józan ész, elég lesz még innen visszamászni, úgyhogy megfordultam és ismét hegymentbe kapcsoltam. Az útvonal már ismerős volt, de a mászás már nehezebben ment mint jövetben. Egy pár sportosabb bringás gyorsabb volt, így elegánsan elengedtem őket egy köszönéssel egybekötve
A Pap-rétre ismét felérve duplán örültem, egyrészt hogy vége az emelkedőnek, másrészt hogy innen már csak lejtmenet van
Összességében ez egy nagyon jó útvonal Visegrádra annak, aki nem riad vissza az emelkedőktől és/vagy nem szereti a 11-es utat. A teljes útvonal csendes és az Apát-kúti völgyben tényleg egy kellemeset pihenhetünk.
És hogy miért is “kis Szilvásvárad”? Hegy, völgy, patak, rét, pisztrángos tó, kirándulás. Teljesen olyan hangulata van, mint Szilvásváradnak, csak egy fokkal kisebb és nincs kisvasút.
Teljes album:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése